Joanie felvetette, hogy kéne szerelni a lámpára ilyen propellert, hogy hűtse a fejemet. Modtam is neki keserű iróniával, hogy a főnök tutira értékelné az ötletet.
Azt is folyton mondogatom neki, hogy el ne felejtse - ne hajtogassa folyton, hogy én vagyok a kedvence, meg időnként mikor rájön a haldoklás próbálja mellőzni, hogy engem hivogat mert nem veszi jól ki magát és amúgy is többségében azért rendesen el van látva akkor is ha nem vagyok ott. Annál is inkább mivel ha nem, akkor nekem panaszkodik én meg beszólok, de nem kell ezt még feljebb tornázni és szobrot se kell nekem emelni. Nem álszerénységből, hanem mert sose szerettem ha celebrálnak, még a szülinapomon se azt is titokba tartom inkább. Nem tudom, asszem ezt a részt anyámtól örökölhettem.
Na ma meg ellenőrzést kaptunk. Ilyenkor szociális szervizes főnök meg területi főnővér csekkolás van, hirtelen minden bejelentés nélkül.
Egyszer csak megjelentek, én nyitottam ajtót. Ilyenkor a zabszem a valagunkban van. Minden dokumentációt ellenőriznek, beszélnek a betegekkel, személyzettel, benéznek mindenhova, rádnyitják az ajtót sehol se vagy biztonságban.
Sylviánál voltam épp, láttam befelé menet hogy a Joanie ajtaja be van csukva. Na gondoltam is magamban, jól ellátja az öreglány őket röhögnivalóval arra a napra - meg lesz oldva, hogy vidáman ellenőrizzenek.
Ebéd után már nem bírtam a kiváncsiságommal, fogtam egy tejeskávét és betelepedtem hozzá, faggatni kezdtem mit kérdeztek, miket válaszolt...
"hát..." kezdte "mondtam nekik, kéne egy ventillátor a lámpára mert folyton izzadtok... "
én már itt kész voltam - az öreglány rendelt a területi főnöktől egy propellert a lámpára érted!!
Jó.. kérdeztek rólunk is? - kérdezem. "Ó hát igen, kérdezték, hogy meg vagyok e elégedve az ellátással, meg hogy milyen a személyzet? Mondtam nekik, hogy te vagy a legjobb nővér a világon és a legkedvesebb ember és hogy te vagy a kedvencem..."
Joanie basszus nem mondod komolyan! - hüledeztem.
Mire felemeli az ujját mintha pisztolyt tartana és rám kacsint - "Megetted!"
Kösz... Ez az én bőrömre viccelődik. Komolyan nem igaz a nyanya....
Délutánra megint meghalni készült. Azt mondta, ma lesz a napja, szóval lehet, hogy holnap már nem találom itt.
Elbúcsúztam... megint. Hátha nem csak szivat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése