2016. április 30., szombat

Amikor az igények nem találkoznak

Na szóval....

- van az asszony, aki szívét lelkét beleadja a fészeképítésbe. Dekorál, vásárol, épít szépít. Aki - najó én a szép baglyos lámpámat  (ami világítva hangulatos pöttyöket hoz létre a falon, ami baromi giccses de látványos és szeretem)  feltettem a polc egy előkelő helyére...
- meg van a gyakorlatias, informatikus férj, aki szerint minden csak tereptárgy, amit vagy használunk valamire, vagy felesleges, és határozott véleménye neki, hogy ha már mi emberek házakat építünk magunknak, ahol tető van és nem fázunk, akkor minek növényt vinni bele, arra ott van az erdő... Nem is értem, hogyan szerettünk egymásba annak idején...

Szépítés messzebbről:



Szépítés közelebbről:



Nincsen több mondanivalóm. Röhögök. 

3 megjegyzés:

Bóbita írta...

Nem is tudom, miért sorolnak minket egy fajhoz! A férfit és a nőt. A férfi lelke, elméje annyira lecsupaszított, földhözragadt. Nem értem.

mrs gyrmur írta...

előre is elnézést a hülye kérdésért, de épp hogy el tudtam olvasni amit írtál, valahogy nagyon nem jó lett az új szemüvegem, szinte látássérült lettem vele (viszem vissza), de addig is, ha megmondanád, h mit is tett a kedves a bagoly fejére, mert nem bírok rájönni, nagyítani nem tudok rajta, h jobban lássam.

Mami írta...

Webkamerát.
Mer onnan látszik az egész nappali, mikor az otthoniakkal skypeolunk a tévén. Ez volt a magyarázat. :)

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...