2016. március 31., csütörtök

Múlt- jelen- és jövőbeli álmaim


Még a múlkori Stallonés álmom is elég meredek volt, csak arra emlékszem, hogy bugyikék - hetvenes éveket idéző - élére vasalt trapéznadrágot viselt és orális szexre akart rávenni, de mikor meg akarta mutatni mirôl lenne szó, hangosal felröhögtem és fel is ébredtem a saját nevetésemre. A férj is hallotta, mer úgy alszik mint a nyuszka és kedvesen megkérdezte "miaf...vanmármegin?" Mondtam neki, hogy ezt nem akarja igazán tudni, úgyhogy aludjon tovább...

De ma bakker mindent felülmúltam még a férj szerint is. 
Ma éjjel Vilmos herceggel kenyértésztát dagasztottam a Buckingham palota konyháján, ezek után az egész napot csínytevésekkel töltöttük, végül az épület tetején szelfiztünk és benne voltam a BBC hiradóban, az unokatesóimat meg  megette a sárga penész...

Enyhén kifejezve magam: egyik se a zsánerem. Hamár herceg, akkor is inkább az öccse.

Nagyon várom azt az álmot, mikor végre eljön hozzám Nathaniel Sólyomszem Daniel Day-Lewis...bár ahogy magamat ismerem, valószínűleg békákra vadásznánk a Tokatika tónál, meg befestenénk magunkat indiános harcicsíkokkal aztán kiállnánk a canyon szélére és belekiabálnánk a fájdalmunkat naplementébe.

...tudtam én, hogy valamit nagyon elnyomok magamban...
Még mindig nem vagyok elég őrülten hülye, és a maradék éjjel jön ki.


Nincsenek megjegyzések:

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...