Szössz

Avagy: vannekemegycsíkosgatyám...

...hosszában piros-fehér, a térde alatt gumirozott, anyám küldte a húsvéti dobozban a kolbászokkal (ne kérdezzétek), csak itthon merem felvenni főzéshez, mikor a postás már elment.

Dolgom végeztével kiültem az udvarba szívni a napot (rohadtjóidővan), közben (elmaradhatatlan kép) a kutyának dobáltam a labdáját - ezt mellőzve amúgy sem tartózkodhat senki az udvarban.

Jön a férj.

- Na mi van mama? Kiültél ám ide a bergendi(!) gatyádban!!

Honnan szedi ezeket?

(A muffról még nincsen semmi, de reménykedem...)

Megjegyzés:

A tavaly széttaposott palántákon életjelek mutatkoznak, még a sok gaz ellenére is.

Májusban egy teljes hétig szabin leszünk a férjjel.

Párizsnak még várnia kell (unokaprojekt, hazamenős projekt stb.), de esetleg az állatkertbe eljutunk... ;)

Titokban reménykedem azért, hogy talán egy múzeumtúra belefér londontájt.

Thatwouldbenice...