2014. május 24., szombat

Baaaakkkeeeerrr

Kezdődött azzal, hogy ma délutános voltam és rühellem a délutános műszakot. Szerencsére vannak állandó délutánosok, így csak néha kell beugrani, ha valamelyikük beteg, vagy szabin van.
Magam sem tudom pontosan megfogalmazni miért nem szeretek ilyenkor dolgozni, de mindig a reggeles műszakot preferáltam jobban. Az éjszakázás szóba sem jött, nem is vállaltam, én éjfél után teljesen hasznavehetetlen vagyok, bármilyen helyzetben és bárhol elalszom - szó szerint. A férjem húsz éve értetlenül áll az előtt, hogy képes vagyok egy mondat közepén elaludni.
Ha az ő mondata lenne még hagyján...

Rendesen behergeltem magam már délelőtt, így kellő munkaundorral kezdtem kettőkor.  
Műszakkezdés után egy órával már sikerült totálba borítanom magam egy adag pisivel. Lesz egy-két szavam holnap a többiekhez, hogy ki volt az a majom, aki egy teli büdrét hagyott ott, ahol az üreseknek kellene lenni. Sebaj, lottozunk, hátha jó lesz ez is oda.
 Egyenruhacsere, zoknicsere, vissza melózni. 
A hármasban emelőzzük a nénit, a fotelt akartam arrébb tenni, sikerült is, csak a lábujjam ott maradt alatta. Aztan becsípte az ujjam az emelő. A konyhába menet két tálcát egyensúlyozva botlottam meg, két csésze repült a levesbe, az egyik eltört, így a levest ki kellett önteni és Matt-nek egy másikat feltenni, még "szerencse", hogy csak épp elkezdte a kaját. Eddigre már a fejem is megfájdult. 
Volt még szakadt katéterzsákom, naná, hogy a felét a szőnyeg itta fel, a centrifugában szétment egy ampulla vér, így azt is ki kellett takarítani. Mondanom sem kell igyekeztem nem megvágni magam, nem járt sikerrel az igyekezetem.
A ki...szott hívócsengő el sem hallgatott egész műszak alatt, szünetünk nem volt, nem hogy kétszer 15 perc, de egy sem. 
A legrosszabb nap megkoronázásaként az éjszakás műszakra nem jött senki, hiába vártunk. Kiderült, hogy az aznapi éjjeles szabin van, és a főnővér elfelejtett az ügynökségtől helyettest hívni. Felhívtam az agencyt, mára már nem tudtak küldeni senkit. Sorsot húztunk Stacey-vel ki maradjon? 
Ő maradt. 
Ez volt ma az egyetlen szerencsés fordulat, legalábbis számomra.

A felfájásom elmúlt, meggyógyítottam fasírttal meg meggyes joghurttal. Szerintem csak a vércukrom volt a béka segge alatt mert enni sem volt időnk. A lábujjam sajog, a kezemen kettő bekötve szintén, és szegény Stacey jár a fejemben. Írtam is neki egy sms-t a maradék három ujjammal, hogy reggel a férjem hazadobja, hogy ne kelljen gyalog mennie, mert szerelőnél van az autója.

5 megjegyzés:

zsuzsi írta...

Mindenkinek jobb, ha te tenyleg csak delelott dolgozol. Feledekeny fonovert udvozlom innen is :P

Aggie írta...

Talán erre mondják, hogy ezek után már csak jobb nap következhet... :)

Sárkány írta...

Nagyon sajnalom... masreszt viszont ha egy atlagos "uncsi" napod lett volna akkor most mivel szorakoztatnad a sztorikra ehes olvasoidat?! :P (bocs...)

Mami írta...

:D ...csak ezért volt értelme...:D

Mami írta...

Az üdvözletet átengedem a főnöknőnek. Szerintem kedden lesz egy - két szava a főnővérhez. Pláne meg, hogy a gyógyszerrendelést se nézte át és adta le, amit már múlt hét elején megcsináltam...neki csak alá kell írni és leadni az irodára. Lazy cow.

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...