2011. január 26., szerda

Együtt a család

Pénteken este érkeznek látogatóba legnagyobbik otthonfelejtett lányunk, anyu, öcsém.
Némi kis bonyodalmak származtak autónélküliségünkből, (az öreg Rover bontóban végezte, már nem volt érdemes MOT-ot hosszabbítani rajta) adóvisszatérítésnélküliségünkből, pláne, hogy ez a kettő egyszerre jött.
Illetve nem jött.
Mindegy.
Béreltünk egy autót péntekre, ami a Balikám munkahelyi kedvezményével együtt nagyon kellemes áron levődött, úgyhogy probléma egyenlőre kipipálva. Lutonba kell elfurikáznunk anyuékért, mert ugye (és ez vegyes érzéseket kelt bennünk) a Ryanair egyenlőre ősz óta nem röpköd Magyarhonba. Így a jó kis két órás bristoli út helyett, röpke négy órás út lesz Luton. Szorozva kettővel. Rohadt nagy ország ám ez az Anglia. Ez csak mostanában tudatosult bennem is, amikor álmodozásaink tárgyaként a férjjel a Google Earth-öt nézegettük, hogy hova is kocsikáznánk el szívesen itt országon belül mondjuk nyáron.
Családdal ittlétük alatt sok sok sétára készülünk a környéken, bár télen kicsit más, mint nyáron, de azért így is el tud foglalni majd minket. A pálmák végül is nem hullatták le a leveleiket, rengeteg örökzöld van, úgyhogy a táj még így is színes, naná meg a tenger.  Nagyon remélem, hogy a szép idő is kitart még egy hétig.

(Lesz ami lesz nem fogom őket pörkölttel traktálni, indiai csípős csirkecombok fahéjas mazsolás rizzsel,  jacket potato, csirkecurry rizzsel, sausage, és sok sok salátalevél. Ilyenek lesznek az asztalra tálalva. (Persze nem egy napon  :D  ).)

Nincsenek megjegyzések:

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...