;)

Tegnap este 11-re értünk haza. A gyerekek nagyon rendesek voltak, nagylány főzött krumplistésztát ( :D ) rendet raktak, elmosogattak. Már aludtak, mire hazaértünk, de azért megpuszilgattam őket.
A férj hazafelé az autóban egy szót nem szólt, de nem is annyira a fáradtságtól, inkább mert még mindig járt az agya a fizetnivalókon, a számlákon, az árubeszerzésen meg ilyeneken. Egyszer csak monológba kezdett:
" Mami, esküszöm, ha holnap valaki azt mondaná nekem, hogy menjek - tök mindegy Anglia, Ausztrália, Írország, Amerika, Hollandia, Dánia - bárhová, és egy alagsorban dolgozzak neki, vagy egy bolt hátuljában szervizelgessek gépeket, én már holnap elhúznék innen! Gondolkodás nélkül. Tele van a tököm az egésszel. 40 évesen már egy impotens barom leszek, aki leszázalékolva ül a kockás takaró alatt, és folyik a nyála. Felnőnek a gyerekek, alig látom őket, az egész életünk a hajtásról meg a gürizésről szól, semmi másról, napról napra kell kisakkozni mindent, minden oldalról szorongatnak (ez nagyon költői volt,) esküszöm elmegyek a (ezt figyeld..) Kanári szigetekre palacsintát sütni!!!
Az egész hetemet a lyukak betömögetésével töltöttem, csak a tiedre nem jutott már idő!"

Na tehát hazaérve ezt a hiányosságot is bepótolta.
(..végül is még csak 35 éves...:) )